Varga Csaba esküvő fotós blogja

Dani és Dorka bebizonyította számunkra, hogy meg lehet úgy is szervezni egy esküvőt, hogy közben az ember nem rokkan bele az idegeskedésbe. Nem kell mindenképpen a legapróbb részletekig kidogozott forgatókönyv sem, és nem feltétlenül a nagy létszám a jó hangulat záloga. Sőt…

Danival 3 nappal az esküvő előtt még beszéltem egy utolsót, röviden még egyszer átvettük, hová és mikor kell majd érkezünk, majd közölte, innentől át lesz irányítva a telefonja a kolléganőjére, őt már nem lehet elérni. Ugyanis Dorkával, a menyasszonyával elmennek pihenni. Így történt, hogy Daniék az esküvőjük előtti éjszakán nem otthon izgultak a másnapi „megpróbáltatások” miatt, hanem egy wellness szállodában kényeztették magukat. Az eredmény?  Másnap egy kisimult arcú, pihent párral kezdtük a kreatív fotózást, és ez a nyugalom és meghitt hangulat kísérte végig a szertartásokat is. Mindkettőjükön látszott, hogy ők egymásért vannak itt és ezek tényleg az ő pillanataik. A gyönyörű rusztikus környezetben megtartott polgári esküvőről, a templomi szertartásról, majd szertartásokat követő gourmet vacsoráról a budai várban összességében a következő jelzők jutottak eszembe: letisztult stílus és kifinomult elegancia. Ilyen egy esküvő, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.

Mikor igent mondtunk egy szimpatikus orvos pár felkérésére, még nem is sejtettük, hogy az ország harmadik leggazdagabb településén fogunk fotózni (ragsorban csupán a budapesti II, és XII kerület előzi meg). Persze van azért ebben egy kis turpisság, hiszen Teresztenye állandó lakosainak száma mindössze 33 fő, és így ugyebár ez elég relatív . Statisztikát félretéve, egy valamiben mindenképpen egyetérthetünk: természeti szépségeiben ez a falu tényleg hazánk leggazdagabbjainak egyike és számunkra most már nem csak ebben tartja a rekordot. No de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy ebben az aggteleki hegység lábánál megbúvó kis falucskában megállt az idő. Az ember itt szinte késztetést érez, hogy egy fűszálat toljon a szája szegletébe és elfelejtse a civilizáció minden búját-baját. Zöld lombok között meghúzódó takaros házak, madárcsicsergős utcák, friss levegő. Menyasszonyunk Lilla, akinek családi kötelékei fűzik ehhez a településhez, tökéletesen beleillett a környezetbe a maga természetes szépségével. Ide jött a lányos házhoz „kikérőbe” Ádám a sármos vőlegény, akinek sikerült lencsevégre kapnunk a büszke pillantását is, amikor először meglátta párját. Ezt a pillantást később sok másik is követte. Jó pár megható, vidám és őszinte érzelemnyilvánításban volt részünk ezen a napon. Lilla apukájának köszöntő beszédénél például bevallom férfiasan még nekem is megremegett a gép a kezemben. Fotósként tehát azt kell mondanom, hogy nem volt nehéz dolgunk, inkább szerencsések vagyunk; egy nagyon szép párt fotózhattuk, romantikus környezetben, mindezt körítve tiszta érzelmekkel. Lilla és Ádám fotóival egyébként a galériában is találkozhattok.

Mindig is tudtuk, hogy Visegrádon a Nagyvillám étterem ideális helyszín az esküvőhöz. Nagyszerűen lehet fotózni ebben a romantikus környezetben, főleg ha szép párról van szó; készséggel fogadtuk el hát Réka és Laci meghívását a jeles alkalomra.

Évi és Csaba (igen, névrokonaink! ) esküvője bebizonyította, hogy kis létszámmal is lehet igen hangulatos bulit tartani, sőt gyakran pont a kis létszám miatt válik igazán önfeledtté a szórakozás. Mi ugyan a szertartások és a kreatív fotózás után csak a vacsoráig maradtunk (utána Madonna fotózásra voltunk hivatalosak) de már a vacsora előtt látható volt, hogy a hangulattal nem lesz gond. Utólag Évi elmondta, hogy 10-ig foglalták a helyet, de éjfél utánig „hosszabbítottak”, mert senkinek nem akaródzott hazamenni…

Az úgy volt, hogy Anikóval és Krisztiánnal sétálni indultunk a tóparton megfelelő helyszíneket keresve a kreatív fotózáshoz. Már túl voltunk a templomi szertartáson, előtte pedig végigfotóztuk az előkészületeket is, szóval jó volt kicsit lazítani.  Ilyen környezetben általában nem állítom be a párokat túl szigorúan, inkább sétálunk, beszélgetünk és közben – csak úgy mellékesen – fotózunk is. Volt ott egy stég, körülötte a tó felszínén gyönyörűen megcsillant a fény. No, nekünk sem kellett több, pár pillanat múlva Anikó elfoglalta a neki kijáró helyet, én pedig serényen lencsevégre kaptam a sziporkázó ellenfényben. Így született – egyebek mellett – az alábbi, szívemnek igen kedves fotográfia.

Nos, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük: olyan, mint Steve! Márti és Steve Angliában élnek, de esküvőjüket Magyarországon tartották – ahonnan Márti származik – és minket tiszteltek meg azzal, hogy felkértek esküvőjük fotózására. Tucatnyi országból képviseltették magukat az elegáns vendégek, és ami igazán meglepő, hogy a különböző nemzetek és eltérő szokások ellenére pillanatok alatt mindenki megtalálta egymással a hangot, és az est folyamán igazán önfeledt mulatozásnak is tanúi lehettünk. Steve mozdulatiból, udvarias gesztusaiból pedig azonnal világossá vált mindenki számára: ő egy igazi, angol gentleman.

Nos, kedves Niki és Zoli; bátran kijelenthetem, hogy az idei év eddigi egyik legönfeledtebb bulija a Tiétek volt! Első pillanattól éreztük, hogy mindenki értetek van jelen és igaz barátok vesznek körül titeket. Változatos és igazán szórakoztató programokkal rukkolt elő a vőfély is, akivel most először dolgoztunk együtt, de reméljük nem utoljára.

Van úgy, hogy minden pillanat a helyén van, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tennünk. Sőt: az a jó, ha spontán hagyjuk a dolgokat megtörténni, és csak élünk a lehetőségekkel, amit a sors hoz elénk. Fotósként például úgy, hogy nem is mi keressük a pillanatokat, hanem hagyjuk hogy azok találjanak meg minket. Valahogy így voltunk mi Adrienn és József esküvőjén. Volt valami légiesen könnyű és természetes esküvőjük minden mozzanatában, így mi is ebben a szinte lebegésszerű állapotban fotóztuk azt végig. Jó volt őket látni a tiszta és önzetlen szeretetben, minden mosoly és minden pillantás nekünk is ajándék volt.

A csokordobást szokásunkhoz híven két szögből fotóztuk. Bár jól összeszokott párost alkotunk Évivel (ahogy mondani szokás, fél szavakból is értjük egymást) azért az ritka, hogy tized másodperc pontossággal egyszerre nyomjuk meg a gombot egy akciónál. Az alábbi képek a sorozatok első képkockái…

 A szertartásokat hangulatos vacsora és jókedvű mulatozás követte a Kisbuda Gyöngye étteremben.