Gyakran mondom a pároknak, hogy az esküvő eseményeinek sorában az előkészületek, sminkelés, ruha igazítás olyan témák, ahol a fotós igazán kibontakoztathatja kreativitását. Sok jó zsurnaliszta képet lehet ilyenkor készíteni, ezt tehát nem célszerű kihagyni. Attiláék esküvőjén sem maradtak el ezek a pillanatok, ráadásul a menyasszony és a vőlegény készülődését párhuzamosan fotóztuk. Szemben sok izgulós párral rajtuk nyomát sem láttuk az izgalomnak, ami a mi dolgunkat is megkönnyítette. Ezután szertartás a Barabás villában, kreatív fotózás a barátokkal, majd fergeteges buli következett. Itt kiemelném Petit a DJ-t, akinek zenei kvalitásánál és kimeríthetetlen repertoárjánál csak fáradhatatlansága volt nagyobb. Mi Évivel többször is megállapítottuk az est folyamán, hogy a Red Bull is simán felfedezhetné magának 
.
Séta a görög házak között, vízparti andalgás kéz a kézben – mindez a lakodalom előtt néhány nappal megtartott kreatív fotózáson.
Kicsit prózaian így is folytathatnám: a fotózás végén hősünk aráját maga elé ültette a drótszamáron és vidáman tekert tova a szőlőtőkék között.
Fotózás az esztergomi Bazilikánál, tűzijáték, Neoton família koncert és még hosszasan sorolhatnám – Kriszta és Krisztián esküvője igazán bővelkedett az eseményekben. Az esküvőnek egy pazarul feldíszített, Esztergom melletti ötcsillagos szálloda adott otthont. A kreatív fotózást a Bazilikánál kezdtük, majd a szállodában folytattuk, ahol a szertartás után az est hátralévő részében végig fotóztuk a vidám mulatozást is.
Krisztáéknak ezúton is köszönjük a lehetőséget, remélem a képekkel viszonozni tudtuk mindazt a figyelmességet és kedvességet, amivel elhalmoztatok minket!
A télen tartott esküvőnek is megvan a szépsége. Azt vettük észre, hogy egyre nagyobb divat ebben az évszakban is házasodni. Mondjuk ha már téli esküvő, akkor úgy az igazi, ha közben havazik is. A 2009 -es év utolsó esküvőjén mindebből kijutott a párunknak, hiszen pont a szertartás alatt kezdett el szállingózni, majd rövidesen sűrű pelyhekben lódult neki olyannyira, hogy pillanatok alatt vastag hótakaró borította be az utakat, fákat. Így aztán egyértelmű volt, hogy kihasználtuk a lehetőséget, és hangulatos kreatív fotókat készítettünk a hóesésben…
Idei utolsó előtti esküvőnkre voltunk hivatalosak a Búsuló Juhászba múlt hétvégén, István és Timi meghívására. A kreatív fotózáshoz egy belvárosi lakás, hangulatos körfolyosók, majd a budai vár biztosította a hangulatos hátteret, majd a szertartások után átmentünk a vacsora helyszínéül szolgáló, már említett étterembe. Itt aztán volt hejehuja vigalom; amikor a többiek fékeztek, István és gyerekkori barátja, Szolnoki Péter (BonBon) akkor is tövig nyomták a gázt, így lett ez a hely a végén: Valami Amerika
Dani és Dorka bebizonyította számunkra, hogy meg lehet úgy is szervezni egy esküvőt, hogy közben az ember nem rokkan bele az idegeskedésbe. Nem kell mindenképpen a legapróbb részletekig kidogozott forgatókönyv sem, és nem feltétlenül a nagy létszám a jó hangulat záloga. Sőt…
Danival 3 nappal az esküvő előtt még beszéltem egy utolsót, röviden még egyszer átvettük, hová és mikor kell majd érkezünk, majd közölte, innentől át lesz irányítva a telefonja a kolléganőjére, őt már nem lehet elérni. Ugyanis Dorkával, a menyasszonyával elmennek pihenni. Így történt, hogy Daniék az esküvőjük előtti éjszakán nem otthon izgultak a másnapi „megpróbáltatások” miatt, hanem egy wellness szállodában kényeztették magukat. Az eredmény? Másnap egy kisimult arcú, pihent párral kezdtük a kreatív fotózást, és ez a nyugalom és meghitt hangulat kísérte végig a szertartásokat is. Mindkettőjükön látszott, hogy ők egymásért vannak itt és ezek tényleg az ő pillanataik. A gyönyörű rusztikus környezetben megtartott polgári esküvőről, a templomi szertartásról, majd szertartásokat követő gourmet vacsoráról a budai várban összességében a következő jelzők jutottak eszembe: letisztult stílus és kifinomult elegancia. Ilyen egy esküvő, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.
Mikor igent mondtunk egy szimpatikus orvos pár felkérésére, még nem is sejtettük, hogy az ország harmadik leggazdagabb településén fogunk fotózni (ragsorban csupán a budapesti II, és XII kerület előzi meg). Persze van azért ebben egy kis turpisság, hiszen Teresztenye állandó lakosainak száma mindössze 33 fő, és így ugyebár ez elég relatív . Statisztikát félretéve, egy valamiben mindenképpen egyetérthetünk: természeti szépségeiben ez a falu tényleg hazánk leggazdagabbjainak egyike és számunkra most már nem csak ebben tartja a rekordot. No de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy ebben az aggteleki hegység lábánál megbúvó kis falucskában megállt az idő. Az ember itt szinte késztetést érez, hogy egy fűszálat toljon a szája szegletébe és elfelejtse a civilizáció minden búját-baját. Zöld lombok között meghúzódó takaros házak, madárcsicsergős utcák, friss levegő. Menyasszonyunk Lilla, akinek családi kötelékei fűzik ehhez a településhez, tökéletesen beleillett a környezetbe a maga természetes szépségével. Ide jött a lányos házhoz „kikérőbe” Ádám a sármos vőlegény, akinek sikerült lencsevégre kapnunk a büszke pillantását is, amikor először meglátta párját. Ezt a pillantást később sok másik is követte. Jó pár megható, vidám és őszinte érzelemnyilvánításban volt részünk ezen a napon. Lilla apukájának köszöntő beszédénél például bevallom férfiasan még nekem is megremegett a gép a kezemben. Fotósként tehát azt kell mondanom, hogy nem volt nehéz dolgunk, inkább szerencsések vagyunk; egy nagyon szép párt fotózhattuk, romantikus környezetben, mindezt körítve tiszta érzelmekkel. Lilla és Ádám fotóival egyébként a galériában is találkozhattok.
Mindig is tudtuk, hogy Visegrádon a Nagyvillám étterem ideális helyszín az esküvőhöz. Nagyszerűen lehet fotózni ebben a romantikus környezetben, főleg ha szép párról van szó; készséggel fogadtuk el hát Réka és Laci meghívását a jeles alkalomra.
