Varga Csaba esküvő fotós blogja

Gyakran mondják, a házasságok az égben köttetnek. No de mi van, ha ezt valaki szó szerint veszi és egy kalandparkban, drótkötélen kapaszkodva, ég és föld között kívánja kimondani a boldogító igent?
Egy derék anyakönyvvezetőnek ilyenkor két választása van: vagy átrágja magát Tarzan teljes életművén motivációkat keresve egy fa tetején tartott szertartás lebonyolításához, vagy ha ő maga nem is óhajt egy fán csüngeni közben, azért gondolatban rágyúr a megváltozott körülményekre. Például, hogy a pár nem vele szemben, hanem a feje fölött úgy 4-5 méterrel csimpaszkodik és a menyasszonyi fátylat egy hegymászósisak helyettesíti majd…
Rendhagyó esküvő? Nos hát azt hiszem, jelen esetben nem túlzás ezt a jelzőt használni. A különleges ceremóniát aztán hasonlóan kalandos programok követték, így bőven volt izgalomban része a násznépnek is. Ha valaki eddig nem tudta, milyen érzés egy tó felett 10 méterrel átlendülni vagy fák között kifeszített függőhidakon kúszni mászni – mindezt egy esküvő keretében – akkor ezt most megtapasztalhatta.
Valamire mi is rájöttünk: egy emlékezetes, meghitt pillanatokban bővelkedő, hangulatos esküvőhöz mindössze két dologra van szükség: igaz barátokra és pár hegymászósisakra.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, aki nap mint nap cukrászdájában készítette a finomabbnál finomabb sütiket, miközben szíve már hosszú ideje csak egyvalakiért dobogott. Választottja, az ifjú zoknigyáros fiatalember hasonlóképp érzett iránta, így csak idő kérdése volt, hogy egy derűs napon megkérje a leány kezét…

Őszinte leszek. Valahogy a francia nyelv soha nem tartozott az erősségeim közé. Hiába követtem áhítattal Herkules minden kalandját gyermekkoromban a PIF Magazinban, egyetlen szó sem maradt meg. Viszont mindig is izgalmas nyelvnek tartottam. A franciában leginkább az szembetűnő, hogy teljesen másképpen kell kiejteni mint ahogyan írják. Vegyük példának a híres mondást: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” Ez franciául valahogy így hangzik: “Onnövoá bien kávek lökőr. Leszensziel etenvizibl purlézjő” Kis gyakorlással ki is tudod préselni magadból, elárulom az a titka, hogy folyamatosan csücsöríts közben a száddal. Akár pukedlizhetsz is hozzá, csak a hatásosság kedvéért. Aztán írd le: “On ne voit bien qu’avec le cœur. L’essentiel est invisible pour les yeux” …Durva mi? Leírva mintha nem is ugyanaz a mondat lenne. Mindenesetre a franciák nagyon szeretik a nyelvüket, ami egyértelműen ki is derül minden alkalommal, ha megszólalsz angolul a közértben, benzinkúton vagy a szállodában. Prímán megértik amit mondasz (ha jól tudom kötelező az angol nyelvtanulás minden középiskolában), de következetesen franciául fognak rá válaszolni. Amit persze te nem fogsz megérteni. Ez azonban őt nem fogja zavarni. Egy módja van annak, hogy megértesd magad: ha megtanulsz franciául. Vagy úgy jársz mint én, aki megunva az angol-francia szócsatát úgy döntöttem, franciahonban ezentúl csak MAGYARUL fogok megszólalni. Nem mintha ez hatékonyabb formája lenne a kommunikációnak…. de legalább a méltóságom megmarad, ha azért nem kapok édesítőszert a kávéhoz a benzinkútnál mert magyarul kérem, minthogy kézzel-lábbal mutogatok angolul hadoválva fél óráig és a végén kapok egy zacskó cukrot.

Ennyit a francia (nyelvi) sajátosságokról. Mint a fentiekből kiderül, idén is volt szerencsénk Franciaországba látogatni, jelesen Kánban és Szantropéban (bocsánat: Cannes és Saint Tropez) tettük tiszteletünket, ahová egy kedves pár hívott meg minket esküvőjük fotózására. Itt tudtam meg végre, hogy a Szelaví (chest la vie) nem azt jelenti, hogy viszontlátásra, és hogy a franciák nagyon tudnak bulizni.

Minden találkozón elmondom, hogy a fotózást célszerű a készülődéssel elkezdeni. Egy teljes (esküvő)riport fontos részét alkotják ugyanis ezek a pillanatok. Ráadásul időben a kreatív fotózás elé esik, így van lehetőségünk “bemelegíteni” , összeszokni a kreatív fotózás előtt. Az előkészületeknél jó ha jelen van a legjobb barát, vagy ha a vőlegény az apukájával, menyasszony az anyukájával készülődik. Ezek az esküvő előtti izgalmas, emlékezetes pillanatok mindenképpen fényképre kívánkoznak, mint Eszterék esküvőjén.

Visegrádon a gyönyörű környezet számtalan lehetőséget biztosít arra, hogy kiélhessük kreativitásunkat. Andreát és Spirost a Palotában fotóztuk.

Eszter és Viktor kreatív fotózását a MÜPA mellett ejtettük meg. Ideális helyszín, persze még jobb lenne egyszer a MÜPA-ba is bejutni. Erre sajnos – a fotós kollégák biztosan jól tudják – nagyjából zéró az esély. A fotózás ugyanis itt meg van tiltva, pontosabban – a recepciós elmondása szerint – menyasszonyt nem lehet itt fotózni. Miért? Mert csak. Mindegy, ettől függetlenül a környék is izgalmas, jó fényeket lehet találni. Ráadásul, ha ilyen jó kedélyű, közvetlen párt fotózunk mint Eszterék, teljes a siker. A vacsora és a buli alatt a jó hangulatról régi jó ismerősünk, Tóth Mihály ceremóniamester gondoskodott. Az ő egyedi ismertetőjele (többek között) retró mikrofonja, amibe a profi konferálás mellett néha még énekel is. Eddig ezt nem tudtuk róla, de aznap este megállapítottuk, hogy egész jó hangja is van neki.

No de kanyarodjunk vissza Eszterhez és Viktorhoz, hiszen ők idén az egyik legszimpatikusabb párunk.  Kedvesek, közvetlenek, lazák. Az egész esküvő alatt vendégként érezhettük magunkat, amiért külön köszönet jár nekik – és természetesen sok fotó, szívből .

Orsiékkal azt találtuk ki, hogy a szertartás előtti kreatív fotózáson a Gellért fürdőben, a hangulatos árkádok alatti klassz fényekben fotózunk.

Első kínai esküvőnket fotóztuk, és sokáig emlékezetes marad az a figyelmesség és kedvesség amivel elhalmoztak minket. Egy szimpatikus, helyes pár és hozzá jó hangulat kellő katalizátora a kreativitásnak, ráadásul rengeteg program is volt ami a képekre kívánkozott. Úgyhogy bőszen nyomtuk a gombot és komponáltunk. Az egyébként az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy itt minden a párért van, minden róluk szól. Őket ünnepli minden barát és rokon, arcukon valódi, őszinte örömöt látni, a vendéglátás pedig semmiben nem hagy kívánnivalót maga után. Függetlenül attól, hogy máig is élnek tradíciók – pl. a szertartáson – az is szembetűnő, hogy jóval kevésbé számítanak a külsőségek. Az emberek természetesen viselkednek, és közvetlenek. Azért pedig, hogy velünk is inkább vendégként mintsem “szolgáltatókként” bántak, külön hálásak vagyunk. Szóval az már biztos, hogy eddig tapasztalataink alapján bármikor szívesen fotózunk kínai esküvőket!