Mire odaértünk a stúdióba, Zsófiék már minden kelléket előkészítettek a sminkfotózáshoz, és mondhatom semmit nem bíztak a véletlenre: volt itt kérem szépen minden mi szem szájnak ingere: flitter, gyöngyök, csillámpor, szalagok, és „valamire biztos jó lesz” alapon megannyi színes cucc, melyeket nem is tudtam beazonosítani. Különleges sminkekkel ellátott modelljeink kitartóan pózoltak a fényképezőgépünk előtt és lelkesen tartották az esernyőt a flitteresőben.









Barbarát jó fotózni. Nem csak azért, mert csodásan néz ki. No persze azért is, de nem ez a lényeg: a kamera egyszerűen neki lett kitalálva. Csak hagyni kell őt kibontakozni a fényképezőgép előtt, cserébe minden képbe beleviszi színes egyéniségét és természetes báját. A Fővárosi Állatkert Japán Kertjében töltöttünk el egy délutánt kreatív fotózással.











Egyre gyakrabban kérnek fel minket előfotózásra, amit általában próbafotózásnak vagy esetleg engagement session -nek …what’s power
eljegyzési fotózásnak hívunk. Ez most kicsit rendhagyó volt, mivel a pár baráti társaságával a budapesti éjszakában végzett beható környezettanulmányt, aminek emlékezetessé tételéhez minket hívtak segítségül. Meg néhány söröskorsót.





december 10th, 2009
Csaba
Ahogyan pár posttal lejjebb már beharangoztam, íme a Magyar Esküvő Magazin aktuális számában megjelent fotóink közük néhány. A fotózáshoz ideális helyszínt biztosított a Symbol.



Fly with me – ez lett Becker Beatrice divattervező új szlogenje, amihez némileg hozzájárult az új kollekció fotózásának speciális helyszíne is. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a budakeszi repülőtéren fogunk fotózni. A feladathoz igazán különleges modellt sikerült választanunk, akit aztán képesek voltunk mindenféle módon és helyzetben jól lefotózni. Szegény, arra bizonnyal nem számított, hogy repülőgép szárnyra kell majd mászni, propellerbe csimpaszkodni és a feje felett 20 méterre fog elhúzni egy repülőgép… Utóbbi megszervezése sem volt egyszerű: ezúton is köszönjük a pilótáknak és a reptérvezetőnek, akik rádión biztosították a megfelelő, összehangolt időzítést. Másodperc töredéke alatt kellett ugyanis a megfelelő pillanatot elkapni, egy némileg riadt modellel (a gép ugyanis annyira hangos volt ebben a közelségben, hogy utólag néhányan a stábból elmondták, erős késztetést éreztek arra, hogy a földre vessék magukat). Mindenesetre jó kis nap volt, élménydús, ráadásul egész elfogadható fotók születtek Beatrice szerint is.



augusztus 20th, 2009
Csaba
Tipegő-topogó apróságok, önfeledten kergetőző kisebbek és megilletődött nagyobbacskák – igen, ők a gyerekek, akik a felnőttekhez hasonlóan kiveszik a részüket az esküvőkből, sőt: gyakran fontos szereplői is annak. Apró kezeik szórják a virágszirmokat a pár előtt, ünnepélyes arccal hozzák a gyűrűket a szertartáson, tarka kis színfoltjai minden eseménynek.
Emlékezzünk csak vissza gyermekkorunkra: amikor a szertartáson ott ültünk a templomban a sok felnőtt között, kicsit megilletődötten – bár nem tudtuk pontosan mi történik, de az ünnepélyes hangulat ránk is ránk ragadt. Vagy a vacsorát követő lagzira, ahol egész este ugrabugráltunk fáradhatatlanul a nagyokkal a zenére, kergetőztünk székek között és degeszre ettük magunkat sütivel. Örök emlék marad ez, amire mindig szívesen emlékszünk vissza, különösen akkor amikor majd mi állunk ott az oltár előtt…





