Varga Csaba esküvő fotós blogja

A kreatív vagy beállított fotózást legtöbben az esküvő napján próbálják beilleszteni a napi programba. Az indok általában az, hogy kinek van kedve kétszer sminkest, fodrászt hívni – nem beszélve az esküvői ruháról. Mégis azt mondom, megéri áttenni a kreatív fotózást egy esküvő előtti vagy utáni napra. Jóval több időnk van mindenre, nincs stressz, nem kell sietni. Ha ez mégsem megoldható, legalább egy próbafotózást célszerű tartani egy tetszőleges helyszínen, ahol időkorlát nélkül, stresszmentesen fotózhatunk pár órát. Így van időnk “munka közben” megismerni egymást és lehetőségünk van összehangolódni még az esküvő előtt. Ez, ha úgy tetszik, lehet egy eljegyzési fotózás vagy engagement-session (röviden e-session) is, az eredmény ugyanaz: klassz kreatív fotók. Higgyétek el, megéri.

Baráti társaságunk javarészt házas, de több olyan is akad, aki még a nagy esemény előtt áll. A minap egyik kedves szingli ismerősömmel beszélgettünk az esküvői fotókról. Két nagy sóhajtás között nagy bociszemekkel elrebegte, hogy bár neki nagyon tetszenek a fotóink, de akárhányszor nézegeti, mindig csak arra tud gondolni, hogy róla biztosan nem lehetne ilyen fotókat csinálni. Persze megnyugtattam, hogy ez nem így van, de mondatával bogarat ültetett a fülembe. Vajon hányan lehetnek azok, akik epekedve nézik a jobbnál-jobb fotókat különböző weboldalakon, de nincs elég önbizalmuk ajánlatot kérni? Hát innen üzenem minden érintettnek, hogy tegye nyugodtan félre a félelmeit, és higgye el, hogy bárkiről lehet jó fotót csinálni!

Az esküvő egy speciális nap. Egy olyan alkalom az életben, amikor minden lány szeretné megmutatni a legszebb arcát, oltár elé vonulni habos-babosban, a kedves szájára nyomni a csókot igen után, gyertyafény-keringőzni a násznép gyűrűjében és felvágni a három emeletest. Ha már minden egyéb kellékből a legjobbat választod, miért vonakodsz profit hívni, hogy ezt megörökítse? Nem kell szupermodellnek lenni ahhoz, hogy jól nézz ki a fotókon, hiszen amint púder kerül a gyönyörű sminkre, hajlakk a megálmodott frizurára és felhúzod a Rád szabott ruhát, tökéletessé válsz azok számára, akik neked fontosak és téged szeretnek. Nekünk pedig fontossá válik, hogy ezt a legjobb tudásunk szerint felejthetetlenné tegyük. Vetkőzd hát le minden frusztrációdat és szerénységet, ez nem az az alkalom, amikor bármelyiknek is hasznát vesszük. Hidd el, hogy Te is megérdemled. Egy próbát megér, legfeljebb már foglalt az időpont

Végy egy helyes, kedves párt. Vegyítsd őket nagy adag szerelemmel, fűszerezd meg egy kis romantikával és hagyd egy darabig őket együtt érlelődni. Mikor már minden ízükben, elválaszthatatlanul összehabarodtak, tegyél pár szem anyóst, apóst valamint pár rokont a tetejére – díszítésül, de úgy, hogy azért az ízét ne ők határozzák meg. Körítsd őket igaz barátokkal. Vigyázz arra, hogy bár egyesek esküsznek a cukormázra, valójában a szirup és a máz csak eltompítja a valódi ízeket. Tégy inkább egy adag őszinteséget, igazi érzelmeket az alkotóelemek  közé, nincs is annál jobb kötőanyag. Íme egy jó esküvő receptje. Jó étvágyat!

Attól fotogén valaki, hogy jók a fotó génjei -mondaná Czeizel úr, bár nem hiszem, hogy ez elég magyarázat lenne. „Mitől nézhet ki egy pár csodásan egy képen” témájú fotógenetikai kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, hogy nem ártanak ugyan a jó gének, meg a jó koncepció és beállítások, legfontosabbak mégis a természetes, őszinte érzelmek megnyilvánulásai a fényképezőgép előtt. Van úgy, hogy a pózokkal és beállításokkal teli fotó session helyett jobb egyszerűen leballagni a Duna partra, és hagyni, hogy a pár kéz a kézben élvezze a nyár hangulatát, a naplementét, az együttlétet szíve választottjával. Egy szerelmes tekintet így nyer (fotó)genetikailag is igazolást

5D Mark II. Full frame, magas ISO-nál alacsony képzaj, stb. Ez mind szép és jó, de mi a helyzet az AF-jével? Jó pár helyen olvastam, hogy lassú, főleg az oldalsó AF pontokon, mivel azok nem keresztszenzorosak. Ebből a szempontból a régi 5D AF rendszerén valóban nem sokat változtattak. A tesztekben olvasottak kicsit elbizonytalanítottak, tartottam tőle, hogy esküvőkön, gyakran kevés fény mellett az 5D Mark II AF -je problémás lesz, főleg az 1D -k hez szokott reflexeim mellett. Ettől függetlenül úgy gondoltam, a puding próbája az evés: jártam más cuccal is úgy, hogy a kritikák ellenére nekem mégis bejött. Beszereztem tehát egyet. Jó lesz segédváznak, az 1D Mark III mellé.

Nos, bátran kijelenthetem, hogy az 5D Mark II jó pár “bevetés” után kiválóan teljesített az esküvőkön. Én nem tudom, hogy az AF miatt fanyalgók valóban életszerű körülmények között tesztelték -e (azt nem hiszem, hogy az én példányomban valamiért pontosabb lenne az AF) de én egészen gyenge fényviszonyok között sem tapasztaltam kirívó AF pontatlanságot, vagy lassulást az 1D Mark III-hoz képest. Legalábbis a középső AF szenzoron nem. Az oldalsó AF pontokkal már más a helyzet. Mivel az 5D Mark II -ben az oldalsó AF pontok nem keresztszenzorosak, kétség kívül előfordul egyszer-egyszer, hogy keresgeti az élességet ott, ahol az 1D Mark III egyből rááll. Az 5D Mark II oldalsó AF pontjait egyébként sem lehet az 1 D Mark III al egy lapon említeni: mivel ezek annyira közel vannak a középső ponthoz az 5D mark II -ben, szinte nem is érdemes használni őket. Ezt azonban nem tartom akkora problémának: egyszerűen az a kérdés, mit fotóz az ember és hogyan komponál. Az 1D Mark III lehetőséget biztosít az oldalsó AF pontok praktikus használatára a keresztszenzorok és a szélesebb elhelyezés miatt ( a “családban” van egy 7D is, itt is hasonló a helyzet, kiváló az AF -je az oldalsó pontokon is). Általános helyzetekben azonban a középső AF pontot a témára állítani majd átkomponálni a képet gyorsabb, mint az oldalsó AF pontot “áttekerni” és úgy komponálni. Más esetekben, gyorsan mozgó témáknál (pl. sport),  gyakran lehet szükség az oldalsó AF pontokra is a téma követésénél. Itt a keresztszenzorok miatt egyértelműen megmutatkozik az 1D Mark III követő AF -jének előnye. No de mennyit használja az ember egy esküvőn a követő AF -et szélső AF ponton? Mert az eltérés csak itt számottevő, a középső AF ponton már nincs markáns különbség az 1D Mark III és az 5D Mark II között.

Az 5D Mark II magasabb ISo-nál alacsonyabb képzajt produkál és szebb a színdinamikája. A magas ISO kimondottan jól jön az esküvőkön gyakran elforduló gyengébb fényviszonyok között (templombelsők, termek, vacsora helyszínek stb.). Tapasztalataim szerint az esküvőkön, főként a kreaív fotózáson kiválóan funkcionál az 5D mark II, az AF -je pedig – ha nem használok követő AF-et – tökéletesen megfelel az elvárásaimnak.

Ugye ismerős a vicc? A mackó elindul az erőben, hogy találkozzon a rókával, közben meg így gondolkodik: vajon ha találkozunk, hogyan szólítsam… Róka úr? Róka koma?…. vagy egyszerűen csak lerókázzam?

Általában az ilyen macit a naiv jóindulat vezérli, mondván még sosem volt dolga rókával, így érthető a dilemmája, tévedése adott esetben megbocsátható. Vagy már találkozott rókával, de azzal a fajtával, amelyik szoros rokonságban áll a hiénával – aki mindent ajánl, mégis keveset ad és azt is rosszul. Őt a maci jogosan rókázza majd le a mese végén.

Aztán van a naccságos-méltóságos maci, aki meg mindenkit egyből lerókáz, mert ilyen a természete. Neki az a meggyőződése, hogy ő a legnagyobb állat a világon. Valóban te vagy a legnagyobb állat a világon – mondja általában erre a tapasztalt róka, aki miközben bólogat, ravaszul somolyog a bajsza alatt és oszt – szoroz. Nincs ezzel semmi baj, a világ régóta így működik, zsák a foltját ugyebár.

Meg aztán nem minden róka ilyen ravaszdi, van közöttük tisztességes, tehetséges, elhivatott fajta is. Persze még az ilyen jóravaló róka szájából is kicsúszhat egy-egy úrhatnám macival való találkozás után, hogy b*meg medve a porszívódat…

Erre a megállapításra jutottam, miután tavaly év végén lecseréltem a PC -t és beszerztem egy Apple Imac 27 -et. A felső kategóriás gép minden szempontból felülmúlta a várakozásaimat, mivel kijelzője egyszerűen gyönyörű, az új Snow Leopard operációs rendszerrel pedig a gép gyors és stabil.

Egy verőfényes nyári délután, amikor javában fotóztam az ifjú párt a templom előtt, miközben a fény a hátuk mögül gyönyörű élfényt adott a sziluettjüknek odalépett hozzám egy úr,  rátette a kezét a vállamra és így szólt: fiatalember… nappal szemben nem fotózunk…  Minden bizonnyal a jóindulat vezérelte, amikor megosztotta velem ezt a jó tanácsot, miután hosszasan figyelte ügyködésemet. Valóban, talán az egyik legelső lecke, amit mindenki megtanul amikor először fényképezőgépet vesz a kezébe, hogy abból nem lehet baj, ha a hátunk mögött van a nap amikor fotózunk. Kétség kívül egyszerűbb… Ugyanakkor érdemes kipróbálni, mennyivel izgalmasabb képeket készíthetünk akkor, ha  kicsit bátrabban kezeljük a fényforrásunkat, és az oldalról érkező oldalfényt vagy súrolófényt esetleg a hátulról érkező ellenfényt felhasználjuk a kompozíciónkban.  Általánosan érvényes, hogy ha a fény nem szemből, hanem oldalról esik a témánkra, akkor plasztikusabb lesz a kép, és ez egyre karakteresebben jelentkezik ahogy a fényforrás szöge nő,  90°-tól felfelé pedig már ellenfényről beszélünk. Az oldalról érkező fények az erőteljes árnyékokkal dinamikussá teszik a képet, a témánkon túl keményen jelentkező árnyékokon pedig segíthetünk derítőlappal esetleg vakus derítéssel. Ellenfény esetében két lehetőségünk van a kompozíciótól függően; vagy hagyjuk a témánkat “bebukni” (ez esetben még rá is segíthetünk rövidebb expozícióval) így szép sziluett fotót készíthetünk, vagy visszaderítünk a témára, és kihasználhatjuk, hogy a hátulról-oldalról beeső fény témánk kontúrján hangulatos élfényeket képez.