Ma reggel, felébredés után szokás szerint egy kávéval a kezemben odaültem a gép elé, hogy megnézzem az este érkezett e-maileket (a tengeren túlról ugyebár). Mikor a WPJA –tól érkezett hírlevélben elkezdtem nézegetni az amerikai Brides Magazine 2009 –es pályázatának nyertes képeit, a getting ready (készülődés) kategóriában egyszer csak megláttam egyik képemet. Csak nem? Először nem akartam hinni a szememnek, de a hír igaz: a pályázatra beküldött fotóm bekerült az előválogatás után a döntőbe, ahol 10. helyezést ért el. A Brides a világ legrangosabb magazinja, évente a pályázatára több ezer kép közül választja ki kategóriánként az első tíz legjobbat egy öt főből álló Pulitzer díjas újságíró bizottság. Szóval most nagy az öröm, különösen azért, mert nem számítottam rá. Kaptam egy kis plecsnit is a WPJA oldalán a nevem mellé 
.
A kép a WPJA oldalán itt található.
Fly with me – ez lett Becker Beatrice divattervező új szlogenje, amihez némileg hozzájárult az új kollekció fotózásának speciális helyszíne is. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a budakeszi repülőtéren fogunk fotózni. A feladathoz igazán különleges modellt sikerült választanunk, akit aztán képesek voltunk mindenféle módon és helyzetben jól lefotózni. Szegény, arra bizonnyal nem számított, hogy repülőgép szárnyra kell majd mászni, propellerbe csimpaszkodni és a feje felett 20 méterre fog elhúzni egy repülőgép… Utóbbi megszervezése sem volt egyszerű: ezúton is köszönjük a pilótáknak és a reptérvezetőnek, akik rádión biztosították a megfelelő, összehangolt időzítést. Másodperc töredéke alatt kellett ugyanis a megfelelő pillanatot elkapni, egy némileg riadt modellel (a gép ugyanis annyira hangos volt ebben a közelségben, hogy utólag néhányan a stábból elmondták, erős késztetést éreztek arra, hogy a földre vessék magukat). Mindenesetre jó kis nap volt, élménydús, ráadásul egész elfogadható fotók születtek Beatrice szerint is.
Mikor igent mondtunk egy szimpatikus orvos pár felkérésére, még nem is sejtettük, hogy az ország harmadik leggazdagabb településén fogunk fotózni (ragsorban csupán a budapesti II, és XII kerület előzi meg). Persze van azért ebben egy kis turpisság, hiszen Teresztenye állandó lakosainak száma mindössze 33 fő, és így ugyebár ez elég relatív . Statisztikát félretéve, egy valamiben mindenképpen egyetérthetünk: természeti szépségeiben ez a falu tényleg hazánk leggazdagabbjainak egyike és számunkra most már nem csak ebben tartja a rekordot. No de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy ebben az aggteleki hegység lábánál megbúvó kis falucskában megállt az idő. Az ember itt szinte késztetést érez, hogy egy fűszálat toljon a szája szegletébe és elfelejtse a civilizáció minden búját-baját. Zöld lombok között meghúzódó takaros házak, madárcsicsergős utcák, friss levegő. Menyasszonyunk Lilla, akinek családi kötelékei fűzik ehhez a településhez, tökéletesen beleillett a környezetbe a maga természetes szépségével. Ide jött a lányos házhoz „kikérőbe” Ádám a sármos vőlegény, akinek sikerült lencsevégre kapnunk a büszke pillantását is, amikor először meglátta párját. Ezt a pillantást később sok másik is követte. Jó pár megható, vidám és őszinte érzelemnyilvánításban volt részünk ezen a napon. Lilla apukájának köszöntő beszédénél például bevallom férfiasan még nekem is megremegett a gép a kezemben. Fotósként tehát azt kell mondanom, hogy nem volt nehéz dolgunk, inkább szerencsések vagyunk; egy nagyon szép párt fotózhattuk, romantikus környezetben, mindezt körítve tiszta érzelmekkel. Lilla és Ádám fotóival egyébként a galériában is találkozhattok.
