Tóparti idill
Az úgy volt, hogy Anikóval és Krisztiánnal sétálni indultunk a tóparton megfelelő helyszíneket keresve a kreatív fotózáshoz. Már túl voltunk a templomi szertartáson, előtte pedig végigfotóztuk az előkészületeket is, szóval jó volt kicsit lazítani. Ilyen környezetben általában nem állítom be a párokat túl szigorúan, inkább sétálunk, beszélgetünk és közben – csak úgy mellékesen – fotózunk is. Volt ott egy stég, körülötte a tó felszínén gyönyörűen megcsillant a fény. No, nekünk sem kellett több, pár pillanat múlva Anikó elfoglalta a neki kijáró helyet, én pedig serényen lencsevégre kaptam a sziporkázó ellenfényben. Így született – egyebek mellett – az alábbi, szívemnek igen kedves fotográfia.
Categories: sztorik
Ezek azok a képek, amik bármikor könnyet csalnak az ember szemébe és valóban hiszel abban, hogy létezik az igazi boldogság.
Zseniális az egész kompozícióban, hogy a foto bármely apró részletén is nyugodtan időzhetsz, mert tökéletes. Gratulálok!
Mindent köszönünk, Csaba, élmény volt Veled-Veletek “dolgozni”, a fotókat pedig egyszerűen nem bírjuk megunni. Már a sokadik ismerősnek játsszuk le a DVD-t — a 380 képből körülbelül a huszadik környékén éreztem úgy, hogy ha itt vége lenne, már akkor is megérte volna Veletek dolgoztatni.
Szuperek vagytok, sok sikert a WPJA-pályázathoz!
Kedves Csaba és Évi!
Nagyon szeretjük a képeket és még mindig sokszor megnézzük őket. A mindennapok sodrásában olyan jó visszaemlékezni arra az izgalmakkal teli, de mégis idillien nyugodt napra. Minden olyan könnyed volt és mégis sűrű … és pont ezeket a feledhetetlen pillanatokat tudtátok megállítani egy kicsit ezekkel a képekkel.
Rengetegen kérik tőlünk az elérhetőségeiteket. Remélem egy rokon vagy barát esküvőjén újra találkozunk.