Varga Csaba fotográfus blogja

Egy verőfényes nyári délután, amikor javában fotóztam az ifjú párt a templom előtt, miközben a fény a hátuk mögül gyönyörű élfényt adott a sziluettjüknek odalépett hozzám egy úr,  rátette a kezét a vállamra és így szólt: fiatalember… nappal szemben nem fotózunk…  Minden bizonnyal a jóindulat vezérelte, amikor megosztotta velem ezt a jó tanácsot, miután hosszasan figyelte ügyködésemet. Valóban, talán az egyik legelső lecke, amit mindenki megtanul amikor először fényképezőgépet vesz a kezébe, hogy abból nem lehet baj, ha a hátunk mögött van a nap amikor fotózunk. Kétség kívül egyszerűbb… Ugyanakkor érdemes kipróbálni, mennyivel izgalmasabb képeket készíthetünk akkor, ha  kicsit bátrabban kezeljük a fényforrásunkat, és az oldalról érkező oldalfényt vagy súrolófényt esetleg a hátulról érkező ellenfényt felhasználjuk a kompozíciónkban.  Általánosan érvényes, hogy ha a fény nem szemből, hanem oldalról esik a témánkra, akkor plasztikusabb lesz a kép, és ez egyre karakteresebben jelentkezik ahogy a fényforrás szöge nő,  90°-tól felfelé pedig már ellenfényről beszélünk. Az oldalról érkező fények az erőteljes árnyékokkal dinamikussá teszik a képet, a témánkon túl keményen jelentkező árnyékokon pedig segíthetünk derítőlappal esetleg vakus derítéssel. Ellenfény esetében két lehetőségünk van a kompozíciótól függően; vagy hagyjuk a témánkat “bebukni” (ez esetben még rá is segíthetünk rövidebb expozícióval) így szép sziluett fotót készíthetünk, vagy visszaderítünk a témára, és kihasználhatjuk, hogy a hátulról-oldalról beeső fény témánk kontúrján hangulatos élfényeket képez.

Mindig is tudtuk, hogy Visegrádon a Nagyvillám étterem ideális helyszín az esküvőhöz. Nagyszerűen lehet fotózni ebben a romantikus környezetben, főleg ha szép párról van szó; készséggel fogadtuk el hát Réka és Laci meghívását a jeles alkalomra.

Évi és Csaba (igen, névrokonaink! ) esküvője bebizonyította, hogy kis létszámmal is lehet igen hangulatos bulit tartani, sőt gyakran pont a kis létszám miatt válik igazán önfeledtté a szórakozás. Mi ugyan a szertartások és a kreatív fotózás után csak a vacsoráig maradtunk (utána Madonna fotózásra voltunk hivatalosak) de már a vacsora előtt látható volt, hogy a hangulattal nem lesz gond. Utólag Évi elmondta, hogy 10-ig foglalták a helyet, de éjfél utánig „hosszabbítottak”, mert senkinek nem akaródzott hazamenni…

Az úgy volt, hogy Anikóval és Krisztiánnal sétálni indultunk a tóparton megfelelő helyszíneket keresve a kreatív fotózáshoz. Már túl voltunk a templomi szertartáson, előtte pedig végigfotóztuk az előkészületeket is, szóval jó volt kicsit lazítani.  Ilyen környezetben általában nem állítom be a párokat túl szigorúan, inkább sétálunk, beszélgetünk és közben – csak úgy mellékesen – fotózunk is. Volt ott egy stég, körülötte a tó felszínén gyönyörűen megcsillant a fény. No, nekünk sem kellett több, pár pillanat múlva Anikó elfoglalta a neki kijáró helyet, én pedig serényen lencsevégre kaptam a sziporkázó ellenfényben. Így született – egyebek mellett – az alábbi, szívemnek igen kedves fotográfia.