A napokban készített velem egy interjút a Tranzit kávézóban a Pixinfó újságírója egy tea mellett. Dani azt mondta az interjú végén: észrevette, hogy az a közös a fotósokban, hogy sokat szeretnek beszélni. Talán van benne némi igazság…-). A cikk itt található: http://pixinfo.com/cikkek/interju_varga_csaba
Tavaly lettem tagja ennek a szervezetnek. A többi, nagy esküvőfotós világszövetség mellett (pl. AFWPI, SWPP, WPPI) a WPJA kifejezetten a fotozsurnaliszta irányzatra szakosodott, mint a nevéből is kiderül: Wedding Photojournalist Association. A felvételhez pályázni kell, elsősorban azt nézik, hogy a pályázó honlapján lévő képek fotóriport kategróiában mennyiben felelnek meg az általuk előírt követelményeknek. A fotóriporton belüli témaköröket felosztják (portré, részlet, elkapott pillanat stb.) és a pályázat elbírálásánál egyik szempont, hogy ezek milyen arányban vannak. Több más kritérium is van, amit nem részleteznék, a szervezet a honlapján ugyanis részletesen ki van fejtve. Ha a pályázó felvételt nyert, éves tagdíjat kell fizetni (300 USD). A tagdíj egyébként automatikusan tartalmaz 2 kreditet is a szervezet által rendszeresen megrendezett következő negyedéves pályázatra. Évente 4 pályázat (contest) van, az első helyezettek díjazásban részesülnek, valamint kategóriánként az első 20 helyezett kikerül a honlap elejére is. Vannak aztán különböző alternatív pályázatok is, mint például a tavalyi Trash The Dress, a Brides Magazine vagy a WPJA művészeti vonalának, az AGWPJA-nak a pályázatai. A csatlakozás számomra két dolog miatt volt érdekes: egyrészt a pályázatok, másrészt a nemzetközi tagság szempontjából. Ugyanakkor ez csak tagság egy szervezetben, semmi több. Több különböző -újságíró és egyéb- szervezetnek tagja vagyok évek óta, melyek elsősorban a tagsággal járó előnyök vagy a munkáim megkönnyítése miatt hasznosak.
A kérdésre a válasz elég egyszerű: a szertartásokon, eseményeken ketten, két nézőpontból fotózunk. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt; hazánkban ugyan kevésbé, de nyugatabbra egészen megszokott, hogy többen fotóznak szinkronban egy esküvőn. Idén lesz olyan belga és angol esküvőnk is, ahol ez kifejezett kérdés volt. Mi szól a szinkron fotózás mellett? Nos, az egyik viszonylag egyszerű ok, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy egy fontos, kiemelt mozzanatról lemaradjunk. Egyszerre, mindenhol ugyebár nem lehet ott lenni, főleg ha az események több, különböző helyen párhuzamosan történnek. Ekkor nagy előny, ha többen vagyunk a “terepen”. Ez még persze nem szinkron fotózás, hiszen ezekben az esetekben nincs szükség különösebben összehangolt munkára; ilyenkor csak egyszerűen ketten fotózunk két helyszínen. “Szinkron” fotózássá az olyan pillanatoknál válik, mint például a szertartásokon a bevonulás, vagy a gyűrűk felhúzása, ahol az események gyorsan követik egymást. Ezekben az esetekben összehangoltan, gyorsan tudunk igazodni a helyszín adottságaihoz, és ami a legfontosabb: különböző stílusban és nézőpontokból rögzítjük az eseményeket.
Hejehuja – dínomdánom
A többi eseményen, vacsorán szintén folyamatosan, szinkronban dolgozunk. Jómagam inkább reflexben vagyok erősebb -fotóriporteri gyakorlattal ez munkahelyi “ártalom”- Évi, a társam jobban szereti a dolgokat “cizellálni”.
A címben írt felszólítás persze nem kötelező, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy az esküvő fotózásnál nincsenek kőbe vésett szabályok. Nem muszáj a hagyományos tradíciókat követve ünnepélyesnek és visszafogottnak lennünk: lehetünk úgy is kreatívak ha spontának vagyunk. A helyszín általában mindig adott, és hogy mit hozunk ki ebből, az a fantáziánkra van bízva. Van úgy, hogy nem kell erőltetnünk annyira a pózokat és manírokat, főleg ha nincsenek a közelben romos épületek, high-tech tárgyak, szjupeh fények 
. Ja és a félreértések elkerülése végett: a cipő levétele még nem trash-the-dress!
Az úgy esett, hogy kedves megbízóink, - akiknek idén nyáron az esküvőjüket is fotózni fogjuk – még tavasszal megkértek, hogy készítsünk pár képet a meghívójukra is. Szokás esküvő előtt próbafotózni, ebben az esetben így két legyet ütöttünk egy csapásra: megismertük egymást “munka közben” ráadásul készítettünk pár képet a meghívójukra. Ugyan esett az eső, de ez nem szegte kedvünket.
