Kata és Béla esküvőjén gyönyörű környezetben kezdtük a kreatív fotózást. Hogy mi a szösz? Nos, a bejegyzés címét és egyben a kreatív fotózás dramaturgiáját is a levegőben szállingózó nyárfa szöszök ihlették. A kreatív session után megörökítettük az utókornak a polgári valamint egyházi szertartás legszebb pillanatait, végül pedig szabadjára engedtük minden zsurnaliszta ambíciónkat a lakodalom forgatagában. Jó hangulat, igaz SZERELEM, tavaszi zsongás, vidám társaság … kell ennél több?
A Magyar Esküvő Magazin legújabb számában ezúttal beauty fotósorozatot készítettünk Binder Géza mesterfodrász és Balogh Böbe sminkmester segítségével. A koncepció alapján három vállakozó kedvű lányt kaptunk lencsevégre, akik hétköznapi viseletben, smink nélkül érkeztek a fotózásra, majd a mesterek keze nyomán rövid időn belül alapos átváltozáson mentek kereszül. A képek megtekinthetők a most megjelent magazinban, és hamarosan fent lesznek a weboldalam fotógalériájában is.
Tegnapi fotózásunk egyik helyszínén a pár táncra kerekedett a színpadon. A társammal a nézőtérről élveztük a magánszámot, és mivel nem volt megtiltva a kép és hangfelvétel készítése -sőt, kifejezett igény volt rá- az előadás megzavarása nélkül dokumentáltuk az eseményt.
A napokban készített velem egy interjút a Tranzit kávézóban a Pixinfó újságírója egy tea mellett. Dani azt mondta az interjú végén: észrevette, hogy az a közös a fotósokban, hogy sokat szeretnek beszélni. Talán van benne némi igazság…-). A cikk itt található: http://pixinfo.com/cikkek/interju_varga_csaba
Tavaly lettem tagja ennek a szervezetnek. A többi, nagy esküvőfotós világszövetség mellett (pl. AFWPI, SWPP, WPPI) a WPJA kifejezetten a fotozsurnaliszta irányzatra szakosodott, mint a nevéből is kiderül: Wedding Photojournalist Association. A felvételhez pályázni kell, elsősorban azt nézik, hogy a pályázó honlapján lévő képek fotóriport kategróiában mennyiben felelnek meg az általuk előírt követelményeknek. A fotóriporton belüli témaköröket felosztják (portré, részlet, elkapott pillanat stb.) és a pályázat elbírálásánál egyik szempont, hogy ezek milyen arányban vannak. Több más kritérium is van, amit nem részleteznék, a szervezet a honlapján ugyanis részletesen ki van fejtve. Ha a pályázó felvételt nyert, éves tagdíjat kell fizetni (300 USD). A tagdíj egyébként automatikusan tartalmaz 2 kreditet is a szervezet által rendszeresen megrendezett következő negyedéves pályázatra. Évente 4 pályázat (contest) van, az első helyezettek díjazásban részesülnek, valamint kategóriánként az első 20 helyezett kikerül a honlap elejére is. Vannak aztán különböző alternatív pályázatok is, mint például a tavalyi Trash The Dress, a Brides Magazine vagy a WPJA művészeti vonalának, az AGWPJA-nak a pályázatai. A csatlakozás számomra két dolog miatt volt érdekes: egyrészt a pályázatok, másrészt a nemzetközi tagság szempontjából. Ugyanakkor ez csak tagság egy szervezetben, semmi több. Több különböző -újságíró és egyéb- szervezetnek tagja vagyok évek óta, melyek elsősorban a tagsággal járó előnyök vagy a munkáim megkönnyítése miatt hasznosak.
A kérdésre a válasz elég egyszerű: a szertartásokon, eseményeken ketten, két nézőpontból fotózunk. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt; hazánkban ugyan kevésbé, de nyugatabbra egészen megszokott, hogy többen fotóznak szinkronban egy esküvőn. Idén lesz olyan belga és angol esküvőnk is, ahol ez kifejezett kérdés volt. Mi szól a szinkron fotózás mellett? Nos, az egyik viszonylag egyszerű ok, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy egy fontos, kiemelt mozzanatról lemaradjunk. Egyszerre, mindenhol ugyebár nem lehet ott lenni, főleg ha az események több, különböző helyen párhuzamosan történnek. Ekkor nagy előny, ha többen vagyunk a “terepen”. Ez még persze nem szinkron fotózás, hiszen ezekben az esetekben nincs szükség különösebben összehangolt munkára; ilyenkor csak egyszerűen ketten fotózunk két helyszínen. “Szinkron” fotózássá az olyan pillanatoknál válik, mint például a szertartásokon a bevonulás, vagy a gyűrűk felhúzása, ahol az események gyorsan követik egymást. Ezekben az esetekben összehangoltan, gyorsan tudunk igazodni a helyszín adottságaihoz, és ami a legfontosabb: különböző stílusban és nézőpontokból rögzítjük az eseményeket.
Hejehuja – dínomdánom
A többi eseményen, vacsorán szintén folyamatosan, szinkronban dolgozunk. Jómagam inkább reflexben vagyok erősebb -fotóriporteri gyakorlattal ez munkahelyi “ártalom”- Évi, a társam jobban szereti a dolgokat “cizellálni”.
A címben írt felszólítás persze nem kötelező, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy az esküvő fotózásnál nincsenek kőbe vésett szabályok. Nem muszáj a hagyományos tradíciókat követve ünnepélyesnek és visszafogottnak lennünk: lehetünk úgy is kreatívak ha spontának vagyunk. A helyszín általában mindig adott, és hogy mit hozunk ki ebből, az a fantáziánkra van bízva. Van úgy, hogy nem kell erőltetnünk annyira a pózokat és manírokat, főleg ha nincsenek a közelben romos épületek, high-tech tárgyak, szjupeh fények 
. Ja és a félreértések elkerülése végett: a cipő levétele még nem trash-the-dress!
A dolgokat sablonokba rendezni és mindent elkeresztelni valahogy; alapvető emberi szükséglet és valóban segít eligazodni a világban. Ugyanakkor személy szerint soha nem voltam híve a túl szigorú kategóriáknak, mivel egy bizonyos idő után korlátok közé szorítja az embert és gátat szabhat az alkotói szabadságnak. Vegyük például az esküvőfotózás két megközelítését górcső alá, jelesen az esemény riportszerű rögzítését -vagy dokumentarista ábrázolását, ahogy tetszik- illetve a kreatív fotózást. Úgy hangzik, mintha a riportban nem lennénk “kreatívak” ami nem igaz, sőt: ha úgy vesszük, a riportban kell csak igazán kreatívnak lenni a szó klasszikus értelmében. Az alapvető különbség tehát a fotózandó téma megközelítésének módjában van – az első esetben nincs, vagy alig van kontroll a téma felett, a második esetben annál inkább, bár az utóbbi ettől önmagában még nem lesz “kreatív”, inkább csak “beállított”. Miért is? Ha a az asszonyt lefotózom a Szent Márk téren az oszlopnak támaszkodva, vagy – hogy a témánál maradjunk – a menyasszonyt koncepció nélkül, egy fa mögül kikandikálva az lehet egy jól beállított, jól exponált kép, de egy mai, vizuálisan tájékozottabb személő számára már nem kap plusz töltést, azaz nem lesz “kreatív”. A kreativitásban ugyanis benne van, hogy ötletes és formabontó, akár kicsit rendhagyó megvalósítással állunk szemben. Paradox módon, a kreativitás legfőbb ellensége pont a kreativitás kategóriába szorítása. Ráadásul, ha három, hasonló kivitelezésű dolog után mi is elkészítünk egy negyediket, akkor az, bármennyire szeretnénk, már nem igazán lesz kreatív. Ez persze nem baj, de jó ha tudjuk: amit ma “kreatívnak” nevezünk, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is annak fogjuk nevezni, de ihletadója lehet egy következő megvalósításának. Varietas delectat. Ettől válik színessé, érdekessé ez a műfaj.
